Székelyföldön leginkább a terepbiciklizést kedveljük. A legfrissebb kalandom bemutatásával remélem, hogy ti is kedvet kaptok, hogy kipróbáljátok a mi hegyeinket.

Reggel hét órakor volt a találkozó.

Heten voltunk, mint a Kuroszava filmben. Kicsit megkéstünt az indulással. Szabolcska hátsó kereke defektet kapott. Fémtüskét szedett fel az aszfaltról.

Az autókázás Sepsiszentgyörgytől Sinaia-ig eseménytelen volt. Érkezéskor Tibi hamar elkészült, nagyon unta szöszmötölésünket.

Aztán mi is elkészültünk, és hajrá!- nekilendültünk a hegynek. Az első öt kilométert még  fenyőerdőben tettük meg.  

Nagy volt a meleg. Reméltem azonban, hogy az Omu-csúcson (2507 m), a Bucegi-hegység tetején majd hűvösebb lesz.

A fiúk lendületben voltak. Én egy kicsit lemaradtam. Az én ritmusomban pedáloztam. Mindenképpen fel akartam jutni, ezért fontos volt, hogy beosszam az erőmet.  

A nyeregben utolértem Sanyikát, onnantól kezdve aztán végig együtt mentünk. Itt már a fenyők elmaradtak, tipikus alpesi táj fogadott. Néha megálltunk egy-egy check point-nál.

Megvártuk míg a juhokat őrző pásztorkutyák megnyugodnak, utána lassan eloldalogtunk, majd biztonságos távolban újra nyeregbe szálltunk.

A terep a Babele-ig nagyon köves, sziklás, de ahhoz képest, hogy milyennek képzeltem, viszonylag könnyű volt.

Elkapott az eső is. Eleinte nagyon élveztük, aztán mikor a villámok is kezdtek egyre közelebb csapkodni körülöttünk, az egész már nem volt olyan vicces. 

A Babele menedékháznál bevártak a többiek. Itt már nagyon fújt a hideg szél, fel kellett vegyük a széldzsekiket, esőköppenyeket, hogy valahogy meg tudjunk inni egy kicsi sört (a víz is ugyanolyan árban volt).

Aztán újra nekiindultunk felefelé az Omu-csúcsra. A Szfinxnél fényképezgettünk. Ez szinte kötelező, ha a Bucegi-n vagy.

Innentől kezdve a terep nehezebb lett.

Egyre gyakrabban kellett a nyeregből leszálljunk.

Nekem szokatlan volt ez a magasság. Ráadásul bringával…… Nem tagadom egy kicsit féltem. 

Nem jó ilyen magasságban alkoholt fogyasztani. A Babele-n elfogyasztott sör tette be az ajtót. Az evés és egy kis pihenő után rendbejöttem.

Kezdhettük meg a leereszkedést.

Hááát……. Hááááát…. Nagyszerű volt! 

Az útunkba kerülő sziklák, kövek, néhol sár meg még érdekesebbé tették az egészet.

Szabolcska egyszer repült is 5 métert bringa nélkül. Szerencsésen landolt egy mohafolton (sehol a közelben nem volt más puha dolog).  

 A bringák megszenvedték az ereszkedést. Megérkezéskor nekünk is fájt egy kicsit a markunk. A kocsiknál gyorsan átöltöztünk, mert szörnyen koszosak voltunk. Aztán sipirc haza!  Összesen 50 km-t tettünk meg terepen.