Verseny föld alatt és felett

Az ob után egy hét pihenőt kaptam ( 3 edzés, de csak annyi ami jól esik), ami nagyon rám fért. Valószínűleg már előbb is kellett volna, csak nem ismertben be magamnak sem, hogy mélyponton vagyok. Ez az egy hét nagyon jót tett.

Underworld kupa

A feltöltődés után jött az Underworld kupa, amit nagyon vártam. Már tavaly szerettem volna indulni, de akkor több okból elmarad a dolog. A pályát nagyjából ismertem tavalyról és úgy emlékeztem van egy tök meredek rámpa meg előtte egy technikás lefelé. Izgultam is miatta.

Szerencsére volt lehetőségem egy nappal a verseny előtt kimenni a pályára és boldogan konstatáltam, hogy tavaly óta a „tök meredek” mint fogalom számomra kicsit módosult. De persze az élet sosem ilyen egyszerű, így az idei évre bekerült egy ugrató a pályába. Én még csak most próbálgatom az ugratást, így nem kockáztattam, ugyanis az ugrató aljába ástak egy gödröt, így egy hiba esetén csúnya répázást lehet produkálni.

A verseny napján kifejezetten eluralkodott rajtam a verseny stressz. Tudniillik a pálya elején az egyenes szakasz egy rövid, de annál meredekebb és viszonylag szűk „feltörés” van (letörés ellentétje  ), ahol leginkább lendületből lehet felmenni és ha valaki elakad könnyen lehet belőle „büdös bogár” effektus, illetve mindenki más is fent akad rajta.
Végül félelmeim nem voltak alaptalanok, mert a mi rajtunkban elég nagy bukás volt tőlem kb 2 centire. Ám szerencsére én megúsztam és az emelkedőn így nem is volt tumultus.
Innentől teljesen megnyugodtam és felvettem a versenytempót. A pálya nagyon felszíni része nagyon feküdt. A pincerészben mondjuk nagyon kellett koncentrálnom, mert én rosszul látok a sötétben.

Bár a képek nem adják vissza, mert a vaku miatt olyan mintha fényárban úszna a labirintus, de ez nagy tévedés. De szerencsére egyszer sem mentem neki egy falnak sem és a szűk (80 cm széles) átjárón sem akadtam fel (70 cm széles a kormányom, az oldalanként 5-5 cm hely az átjáróban).

A mi futamunk 60 perces volt . Bár 23 percnél mélypont volt, de miután átlendültem nagyon élveztem. Végig üldöztem az első helyen menő lányt. A pálya végére mindig felértem rá egészen közelre, de pont ott volt az ugrató, ami neki ment én meg chikenwayeztem (hosszabb kerülő út) és kezdtem elölről az üldözést.  Végül maradt a második hely, de cseppet sem vagyok csalódott, szuper verseny volt.

Dobogókői csúcstámadás

Ez a verseny egy intenzív edzésnek indult, meg egy kis kitekintésnek az országúti versenyek világába. Esztergomból indultunk és a cél Dobogókő volt – 18 km 590 m szint – vagyis csak felfelé ment a pálya.

Aznap reggel igen nehezen indult. Azt hittem nem fogunk időben leérni, mert útközben mindent kifogtunk, amit csak lehet ( vagy 3x mentünk át síneken és mindig jött a vonat stb). Amilyen nehezen indult, annyira jó lett végül.

Különösebben nem stresszeltem, de a rajtban kicsit azért izgultam. Sok bukást láttam már a tv-ben országúti versenyeken és nem igen vágytam rá. De szépen eljött a mezőny. Norbi ráállt egy tempóra és amíg bírt vezetett, utána én neki indultam saját tempóban és elég szépen haladtam felfelé. Végül találtam egy fickót aki jó tempót ment, így ráálltam és vele mentem végig. Azt hiszem ő nem volt túl boldog, mert többször próbált leszakítani, de nem tudott.

Esztergom felöl még sosem mentem fel, így végig bennem volt, hogy lesz e esetleg olyan szivatós szakasz, amire nem vagyok felkészülve. De mikor elértük a közös szakasz, ahol Pilisszentkereszt felöl is jön az út, akkor végre megnyugodtam, felnyomtam nagytányérra és uccú neki.

Forrás: http://zelenij.hu